Nagypapám kiállhatatlan ember volt. Magának való, aki egyedül mindig jobban érezte magát, mint társaságban. Soha nem is voltak barátai. Halála után véleményt is csak a saját családtagjai mondtak róla.
Nem hagyott sok minden hátra maga után: egy rozoga házat, autóját évekkel korábban eladta, megtakarítása sose volt. Kizárólag feladat és bosszúság maradt a fiaira. Én még szinte gyerek voltam, csak azt tudom, amit édesapám és testvére meséltek róla.
Azonban egy meghatározó élményem van, ami nagypapámhoz köthető: egy ritka, közös játék alkalmával akárhogy próbáltam, sehogy sem sikerült megépitenem egy játékrepülőt. A végén jártam, két alkatrészt kellett volna ügyesen összeillesztenem, de sehogy sem ment. Sokáig nézett, majd amikor már feladtam, odajött hozzám, kérés nélkül kivette a kezemből, majd két gyors mozdulattal összeillesztett és visszaadta készen.
Majd rám nézett és megkérdezte: Tudod, hogy hogyan csináltam?
– Nem, nem tudom – feleltem.
– Akkor megmutatom még egyszer és lesd el! Mert mindig lesznek az életben nálad okosabbak, ügyesebbek és tehetségesebbek. De nem szabad megijedned tőlük! Éppen ellenkezőleg, lesd el, hogy hogyan csinálják és utánozd őket.
Ez az élmény, annyira meghatározó volt számomra, hogy a mindennapi életem részévé tettem.
Ha nem tudok valamit, vagy nem megy valami, segítséget kérek vagy odaengedek egy nálamnál ügyesebbet, hogy csinálja meg helyettem. Megfigyelem, hogy hogyan csinálja. Figyelek. Végigkövetem a megoldást, így következő alkalommal már én is tudni fogom.
Nagyon hálás vagyok nagypapának ezért az egy tanácsáért.
Nézem a fiaimat, ahogy a játszótéren önfeledten játszanak, rohangálnak és homokvárat építenek. Én mit hagyok hátra számukra? Mi lesz az én örökségem? Pénz? Kocsi? Lakás?
Mi lesz majd az az egy mondat, amivel engem jellemeznek halálom után?
Mit örökölnek tőlem?
Szeretném, ha tudnák, hogy hogyan gondolkodott édesapjuk a világról. Mi volt az, ami meghatározott engem. Mik azok az elvek melyek alapján éltem és ezeket hogyan alakítottam ki kezdetekben.
Nem akarom, hogy engem kövessenek és pontosan olyanok legyenek, mint én. A saját útjukat nekik kell járniuk, de szeretném, ha tudnák, hogy mindig számíthatnak rám és soha ne érezzék magukat egyedül. Ez a saját életük. Remélem, hogy az én történetem segít majd nekik is.
Az hogy mindebből mit fogadnak meg, esetleg mit visznek tovább, az már legyen az Ő döntésük. De ha csak egyszer elolvassák, már tudják, amit én tudok. Nekem ennyi bőven elég.
Egy könyvet fogok ajándékozni nekik.
Szerző: Pongrácz Gábor
#örökség #mithagyszhátra #apa #édesapa #nagyapa #örökülhagyni #szülőség #család #örökösök #tanítás #szülőiminta #nagyszülők #családiminták #családimintákhatása #könyv #önfejlesztőkönyv #könyvírás #gyereknevelés #gyermek
