„Ha lett volna jó példa, könnyebb lett volna.” – Ezzel a válasszal indította az interjút Lepés Mariann, amikor azt kérdeztem tőle, hogy hogyan mert a saját lábára állni egyedülálló kétgyermekes anyaként és elindítani coach vállalkozását.
„Ha tudná az ember, hogy mi vár rá, nem vágna bele.” – folytatta mosolyogva. „De ez így van jól, hogy csak a kanyarig látunk.”
Fél éves volt a második gyermeke, amikor elvált. Ehhez bátorság kell. Nagy bátorság. Ekkor még főállásából volt GYED-en. Nemzetközi trénerként dolgozott a gyermekvállalás előtt, amely sok utazással járt, ám ez a gyermekekkel már nem volt tartható. Visszatérhetett volna a munkahelyére másféle pozícióba is, de az alacsonyabb szintű lett volna – a másik lehetőség az volt, hogy elválnak útjaik.
Váltani szeretett volna.
Időközben elkezdett érdeklődni a coaching iránt és elment kitanulni a szakmát. Másfél év alatt sikeresen elvégezte a coach képzést, ám nem volt még tapasztalata. A főállását otthagyva, 2014-15-ben még csak 1-2 coaching ügyfele volt, de bizakodóan nézett a jövőbe.
Rá kellett jönnie, hogy a multis cégvezetők, akiket angolul coacholt, csak a munkahelyük szolgáltatásaként veszik igénybe a coachingot (a cég fizeti), maguknak nem fizetik ki. Ahhoz, hogy referenciái legyenek és gyakorlatot szerezzen, külföldi coaching csoportokban felajánlott ingyenes lehetőségeket. Úgy döntött, hogy nem akar csatlakozni magyar coach közösségekhez, hogy általuk ügyfeleket szerezzen, és ebben az is visszatartotta, hogy mindent külföldről tanult.
Mert pénzt szánni a tanulásra.
Befektetésnek tűnt számára – és ezt jól gondolta. Azonban az is látszódott, hogy ez nem lesz sétagalopp. Magyarországon az ügyfélszerzés egészen más, mint ahogy Amerikában működik – és ami ott működik, az itt nem biztosan vagy nem úgy. Ott például egy Facebook postot tízezer ember lát, így aztán próbálgatnia kellett, hogy itthon milyen marketing technika válik be.
Kiindulásként a karrier elakadásokat vette célkeresztbe.
Aki nem tud előrelépni egy multinál, az karrier elakadással néz szembe. A multinacionális cégeknél erősen szétválik a szakmai és a menedzsment karrier. Szakmailag könnyebb előrelépni, mint menedzsmentben. Mariann marketing kommunikációjának első fázisa ezeket az embereket szólította meg – és itt jött megint az amerikai-magyar különbség:
Ami Amerikában evidens, költenek rá az emberek – az önfejlesztésre és a vállalkozásuk fejlesztésére -, az itt nem. Gondolkozott sokat, hogy rosszul kommunikál-e vagy rossz úton, de meg kellett állapítania, hogy nem. Itthon egyszerűen nem volt még divat, hogy coach-hoz, pszichológushoz, tanácsadóhoz járjanak az emberek. (Ez a trend szerencsére mostanra megváltozott.)
Kereste az utat.
Egyre többet volt együtt más vállalkozókkal és látta, hogy nincsen meg a közeg, ahova fordulhatnak problémáikkal. A vállalkozói lét egy magányos közeg. Ezért elmozdult a multik és a (részben) life coaching felől a vállalkozók és a business coaching felé. Elengedte a karrier elakadások témáját és az angol nyelvet – hiszen Magyarországon a vállalkozók többnyire magyarok.
Újra realizálta, hogy mennyire fontos a marketing, hogy elérje a vállalkozókat. Itt már nem működött a régi, multis kapcsolatrendszere és az azokból kapott ajánlások. Ismerte már a marketing eszközöket és trendeket, hogy mivel érdemes foglalkoznia, de megvalósítani még nem nagyon sikerült.
Közben anyaként is helyt kellett állnia, két gyermeket nevelnie. Gyógytornára, Dévény tornára jártak, ez többlet terhet és -kiadásokat is rótt Mariannra. A párkeresési kérdésemre azt válaszolta, hogy sem ideje, sem energiája, sem kedve nem volt hozzá… és megértem.
Ügyfélszerzés és a vállalkozás beindítása
Az ügyfélszerzés nehezen indult be, így bizonytalan és nem kiszámítható volt a jövedelme – és az elején eszköztelen volt, azaz nem voltak termékei. Mostanra ez megoldódott, van már weboldala, vannak munkafüzetei. Megírta és nagy érdeklődésre tett szert a Hálanapló és a Fókusz napló. Specializálódott Mariann „fókusz coachingra” és saját módszert dolgozott ki. 2019-ben megírta első, nagy sikerű könyvét, a Citromfacsarót – „25 kérdés, amit sohasem késő feltenni magadnak”. (A könyvet a nagylánya illusztrálta, és nagyon büszke rá.)
A coaching konzultációk is beindultak lassan. A korábbi ingyenes coaching után nagy levegőt vett, húzott egy vonalat és elkezdett pénzt kérni a szolgáltatásáért. Ez működött is, de az ügyfelek akkor jöttek, amikor idejük és pénzük volt rá, ez azonban továbbra sem teremtett kiszámítható jövedelemforrást, amire egy családanyának kifejezetten szüksége van.
Kitalálta, hogy bérletet, csomagot fog ajánlani az ügyfeleinek, így kevésbé lesz kiszolgáltatott a rendszertelen találkozóknak. Az ügyfeleknek is jobb így, hiszen abban a tudatban lehetnek, hogy rendszeresen számíthatnak rá, így mindkét fél elkötelezett. További előny és hozzáadott érték volt, hogy az általa, a coachinghoz írt naplókat is meg lehetett vásárolni nála és abban vezetni az egyéni célokat és követni a fejlődés menetét.
Egy coachnak is szüksége van termékpiramisra
A Citromfacsaró könyvet a termékpiramisban szintén belépő terméknek szánta, emellett építi a szakértői márkáját és profi névjegykártyául is szolgál. – Azonban a könyvírás hónapjai alatt kissé elhanyagolta a klientúra építését, az ügyfélszerzésre megint kevesebb figyelme irányult és ideje maradt. A könyv iránt érdeklődőkből azonban újabb adatbázist tud építeni, akiknek kiajánlhatja a naplóit, munkafüzeteit és készített számukra egy workshop sorozatot is. Aki pedig ezután szeretne továbbfejlődni és profi, személyes támogatást kapni az üzleti vagy magán céljai megvalósításához, a célkitűzéshez és fókuszáláshoz, az bérletet tud váltani 3 vagy 10 alkalmas business vagy life coachingra. A VIP csomagba beletette Mariann a Teamguide vagy Personalguide személyiség-elemzést is, így még jobban támogatva az ügyfelei fejlődését.
Arra a kérdésemre, hogy anyagi biztonságban érzi-e már magát, azt felelte, hogy még nem. Előre menekülős általában. „A fejlődésben szintugrás szükséges – és ez mindig azzal jár, hogy elveszíted az előzőt.” – mondta. Anyagilag nem annyira a megfontoltság vezérli, inkább érzésre megy. Választhatná persze a (sokak által feltételezett) biztonságot nyújtó alkalmazotti létet is, ami kiszámítható, stb., de ezt fűzte hozzá:
Ha már megtanítod magad, hogy meg tudod valósítani a lehetőségedet, akkor nem tudsz úgy csinálni, hogy nem látod, nem tudod, amit egyszer már tudtál.
A gondolkodásmódod egyszerűen megváltozik. Nagyon sok rizikóval jár. De nem tudsz úgy kilépni belőle, hogy ne fordulna meg a világod kétszer-háromszor magad körül. De ha benne maradsz, nem változik meg a világod…
Lepés mariann
A Citromfacsaró könyv 172. oldalán találod a fejlődési zónákat. Sokan a megszokás-zónában vannak, ami rém komfortos számukra – csak innen nem jutnak sehova. „A komfort, azaz a megszokás-zóna tehát az, ahol nincs előrelépés, nincs fejlődés. Ahhoz, hogy fejlődj, el kell hagyni ezt a működési módodat. Ha kimozdulsz belőle – és nem túl nagy az elmozdulás -, akkor jó eséllyel tanulás vár rád. … Ezt hívjuk tanulási zónának. … Ha azonban túlszaladsz ezen a tanulási zónán, akkor egyfajta veszélyzónába kerülsz: itt túlságosan nagy a nyomás ahhoz, hogy fejlődj.” Van még pánikzóna és vidámpark is, de ezt már olvasd el a könyvben 😉
Mariann is folyamatosan fejlődött, fejlesztette magát. Számára az volt az óriási „flash”, az áttörés, amikor rájött, hogy nem az a kérdés, hogy mit csinálsz (nem ez a mozgatórugó), hanem, hogy milyen emberré kell válnod ahhoz, hogy elérd a céljaidat – különben már elérted volna.
A kérdés: „Milyen emberré kell formálnom magam?
Kockázatvállalóvá, vagy olyanná, aki 6 napot dolgozik? „Az, hogy mi van a ToDo listámon, mindig változni fog, de az, hogy milyen minőségű emberré kell formálnom magam, az a kérdés…”
Meg kell fogalmaznod a célokat, azt hogy milyen minőségű életre vágysz és ahhoz mit kell tenned. Nézzünk néhány példát:
- az az ember sikeres, aki megír 6 blogcikket, korán felkel reggel, stb.
- vagy az az ember, aki megengedheti magának azt, hogy …
… annak ilyen és ilyen szokásai vannak, ilyen kapcsolatrendszere van, ezt csinálja, stb.
A „Milyen emberré kell válnom, hogy elérjem a céljaimat” téma kiforrta magát, hívják Mariannt előadni is. DE ehhez neki is meg kellett lépnie ezeket a dolgokat, átlépni a korlátait (pl. emberek előtt előadni) és le kellett fektetnie az alapokat. Ő is kilépett a komfortzónájából, a megszokás-zónából, mert tudta, hogy nem ott van a fejlődés.
„Aki vállalkozásra adja a fejét és otthagyja az alkalmazotti létet, azt minden visszahúzza – de nem lehet ezen pörögni. Minden más nagyjából vidámpark zóna… De valahogy úgyis lesz…
Minden nehéz, kihívás így együtt (a gyerekekkel), de több élet van az utolsó 6 évemben, több értelem, több cél, mint az előző 40-ben.”
(Interjú vége)
A cikk szerzőjének véleménye:
A „Citromfacsaró – 25 kérdés, amit sohasem késő feltenni magadnak” könyv kérdéssorából engem a „Mivégre vagy itt a földön?” kérdés fogott meg. Az első olvasók között voltam, akik megvették a könyvet, így megkért Mariann, hogy írjak róla visszajelzést. Ezt írtam neki:
„Annyira jó könyv a Citromfacsaró, hogy munka közben a szünetekben azzal jutalmazom magam, hogy ezt olvasom. Amikor már csak 10 oldal maradt, szóltam Mariannak, hogy kérem a következőt. Mindenkinek el kéne olvasnia, akármilyen élethelyzetben is van, mert mindenki életéhez hozzátesz, hozzáad valamit. És hogy miről szól a könyv? Az utadról, az életcélodról, a döntéseidről és a nem-döntéseidről. – Ha nem döntesz, igazából akkor is meghoztál egy döntést. Arról, hogy mit választasz és mit nem választasz, mit teszel meg vagy nem teszel meg a célod érdekében. Folyamatosan fejlődsz vagy megrekedsz, előre lépsz vagy egy helyben pörögsz. Mindez a Te választásod. Cselekedj és tedd meg még ma a legkisebb lépést, ami a célodhoz közelebb visz. Vajon milyen emberré válsz az úton? Ajánlom mindenkinek. Minden 16 év fölötti ember el kellene olvassa a Citromfacsarót.”
Na, de ez a cikk, ez az interjú nem a könyvről akart szólni, hanem az írójáról. A nőről, a családanyáról, a bátorságról, a kockázatvállalásról, a tanulásról, a jövőbenézésről, a lehetőségeinkről, önmagunk megtalálásáról és fejlesztéséről.
Te tisztában vagy a lehetőségeiddel, és rajta vagy már az úton?
Ha nem, akkor első lépésként ajánlom a könyvet… vagy a coachingot. Nekem bevált.
Legyen szép napod!
Ui: Amikor Mariann visszajelzést kért tőlem, hogy milyen coachnak tartom, ezt írtam neki:
„Nagyon szeretek veled dolgozni, mert tetszik a stílusod. Az, hogy Te nem csak kérdezel, hanem néha igenis kimondod a véleményed. Egy hullámhosszon vagyunk. Ha szükségem van rád, rendelkezésre állsz, segítesz és nem kell x időt várni az időpontra, hanem tudunk hamar találkozni. Ráirányítod a figyelmem a fontos dolgokra, hogy tartsam a fókuszt és hogy cselekedjek. Segítesz legyőzni a “tudom, tudom, de nem csinálom” beidegződést. Nagyon nagy segítség vagy. Hálás vagyok neked.”
Olvasd el ezt is: Miért sikeresek egyesek és mások miért nem?
#coaching #lifecoach #businesscoach #mariannalepes #lepésmariann #citromfacsaró
